Látnivalók

Magyarpolány a Bakony délnyugati lejtőin megépült, erdőkkel körülvett, sváb település, ami a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben helyezkedik el. Fekvésének különlegességét a hegyek zöldje, és a megművelt síkság találkozása adja. A falu nevének eredete szláv. A „Polyan” szó jelentése mező. A névvel valószínűleg azokat az embereket jelölték, akik a mezőn lakn

Műemlék utca

Petőfi utca

Magyarpolányban nemcsak a házak műemlék jellegűek, hanem a településszerkezet is. Itt a Bakonyi falvakra jellemző többutcás típus alakult ki, mégpedig Ny-K-i irányban az egyik, É-D-i irányban – mintegy keretet alkotva – a másik főutca. Valószínű, hogy az É-D irányú utca lehetett a régebbi, és később adódott az igény a másik utca kialakítására. A máig szinte összefüggően megmaradt utca, a Petőfi utca, melyet az Országos Műemléki Felügyelőség 1968-ban 46 házzal népi műemlékké nyilvánított. A védett utcát a bakonyi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak alkotják, amelyek az 1800-as évek végén az 1900-as évek elején épültek.  Általában két házzal ritkábban hárommal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Nagy részük füstös ház volt, majd a szabad kéményes füstelvezetés vált általánossá. Az emlékezetben azonban ezek is füstöskonyhás házakként élnek.  Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely ma helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra -díjjal jutalmazták 1993-ban.

Szent László templom

A templom művészeti stílusa a rokokó és a klasszicizmus között uralkodó füzéres copfstílus jellemzi A főhomlokzaton az előreugró torony uralkodik az oldalakon a különböző alakú ablakok dominálnak. A bejárat fölött az egyesített zirci és heincichaui apátság címere látható. A belső tér a három boltszakaszos hajóból és a szentélyből áll. A templombelső megőrizte barokkos jellegét: a cseh boltozatok és a tagolt fapillérek 18. századi építkezés igényes produktumai. Nagyon szépek a fából fartagott, virágfüzérekkel és kagylókkal díszített jón oszlopfők. A boltozatokon freskókat láthatunk, amelyek sajnos igen rosszállapotban vannak. A főoltár koporsó alakú copfmotívumos baldachinos oltár, amely lomb és virágfüzérekkel, angyalokkal díszített. Az oltárkép Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. Az oltár két oldalán Szent István király, és Szent Imre herceg fából faragott aranyozott szobra látható.  A templom faragványokban leggazdagabb berendezési tárgya a szószék, amelyen különböző szentek, bibliai jelenetek és szentírásból vett idézetek láthatók.

Kálvária

A Kálvária kapuján belépve elénk tárul a pihenőkkel tagolt 173 lépcsőfok. Minden pihenőnél egy stációt csodálhatunk meg, amelyek fából készült, festett szobrok segítségével illusztrálják a vallásos jeleneteket. Az írások 1780-ra datálják a kálvária építését. A hat kápolnaszerű stáció vasrács mögött csaknem ember nagyságú, fa szobrokkal jeleníti meg a fájdalmas Rózsafüzér öt titkát. A keresztút feljáratánál ma is álló két kőszobrot az úgynevezett „amerikai keresztet” és a Fájdalmas Szűz szobrát 1901-ben adományokból állították.

A Szent Szűz kápolna

A dombtetőre felérve találjuk a gyönyörű, neogótikus stílusban épült Szent Szűz kápolnát. A barokk kálvária és a falu stílusának megfelelően, fehérre meszelt falaival beleolvad a településbe. A kápolna építését 1908-ban kezdték el és 1910. július 9-én szentelték fel. A keresztúti állomások fa szobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették. Az „amerikai keresztet” Hort Sándor keszthelyi kőfaragó faragta. A kápolna oltárát Schmidt József budapesti oltárépítő, üvegfestményeit Palka József budapesti üvegfestő készítette.

Tájház

A falu Műemléki Felügyelet által védetté nyilvánított utcájában, a Petőfi utcában a bakonyi népi építészetre jellemző tornácos, mellvédes oszlopos 2-4 osztatú kőházak láthatók. A házak az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején épültek, falaik fehérek, tetejüket régen náddal, zsuppal fedték, ma cseréptetőket találunk. A főhomlokzaton két kis ablak, és egy tornácra vezető ajtó látható, ezek felett a tűzfal tejes hosszában cserépből készült vízvetőt találunk, ami megakadályozza, hogy az eső a házak tövébe csorogjon. A homlokzat csúcsát macskalépcső keretezi, alatta a szellőző, ami általában kereszt alakú. Néhány házon még láthatóak a virág vagy kerék alakú díszítések. A házak központi helyisége a konyha, amiben a kályha fölött a szabadkéményes füstelvezetés volt a jellemző. A konyhából nyílt a kamra és a tisztaszoba. Egy ilyen házban alakították ki az 1990-es évek elején a tájházat, ahol a régi paraszti életre jellemző berendezési és használati tárgyakat, a népviselet jellemző darabjait láthatjuk. Az épület többi részében ma Alkotóház és Művészeti Iskola működik. Itt alakították ki a fazekas, kovács, bőrös, szövő műhelyeket, de van az épületegyüttesben pajtaszínház, és kulcsosház is. A nyári hónapokban különböző művészeti ágakkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők szakképzett mesterek segítségével.

Kirándulóhelyek:

A Szent-kút és a legendás bükkfa

A Szent László templommal szemben fahíd ível át a Szent-kút irányába tartó aszfaltút fölött. Ezen átsétálva tekinthetjük meg a Plébánia hófehér, tradicionális épületeit. Innen csak az aszfalt utat kell követnünk, amely kivezet minket a faluból, hogy elérjünk a Szent-kúthoz. A hely arról lett nevezetes, hogy egy legenda szerint egy vadászt itt szállt meg az ördög. Már haldoklott, amikor a Szűzanya megszabadította szenvedéseitől és kiűzte belőle az ördögöt. A vadász hálája jeléül szentképet állított az ott álló bükkfára. Évekkel később egy helyi asszony álmot látott a szent helyről, és nem nyugodott addig, amíg el nem vitték ide. A kutat már benőtte a gaz, de a helyiek megtisztították és oltárt emeltek, padokat, kutat építettek. A Szent-kúthoz újabb kálvária vezet az erdőben.

Amint elhagyjuk Magyarpolány házait a sárgakereszt jelzést követve az első stációt jelző feszülethez érünk. A szobor fenyvesek árnyékában áll, növényekkel körbeültetve. Útközben vadszeder bokrok, fenyőillat, és jó idő esetén csodás napsütés kísér. A sziklás, széles útról tábla jelzi, hogy mikor kell lekanyarodnunk jobbra a kúthoz. Sűrű erdőbe érkezünk, ahol csak egy vékony ösvény vezet tovább. Néhány száz méter múlva megérkezünk a szent helyre. Valóban ott áll a hatalmas bükkfa, törzsén keresztek és szentképek. Körülötte fából ácsolt padsorok állnak egy kis kerítéssel körülvéve, ide járnak a helyiek imádkozni. Kis, tetővel fedett kútból csordogál a vékony vízsugár. Peremén bögrék jelzik, hogy vize iható. A szent hely koronája pedig a Szűzanyát ábrázoló szobor. Innen visszasétálhatunk Magyarpolányba azon az úton, amelyen érkeztünk, de ha tovább követjük az erdőben a sárga kereszt jelzést, majd jobbra fordulunk a sárga sávon, akkor is visszajutunk a Kálváriára.

A forrás környékén „gazdag” helyen járunk, az út, a partoldal telis-tele „Szent László pénzzel”Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete az eocén korban keletkezett nummuliteszes mészkő. Egy lapos, pénz alakra emlékeztető mészvázas egysejtűek geológiai üledékéből felépülő jellegzetes kőzet.  A belőle egyenként is jól leváló kerek, lapos részeit a magyar nyelvterület több helyén „Szent László pénzének” nevezik.

Szent László monda:

„Mikoron pedik a magyarok üldözőbe kapták a kunok seregeit, parancsolta Kapolcs vezér, hogy mind a rabolt arany és ezüst marhát bőségesen szórják magok után, hogy a magyarok azt elszedegetvén lankadjanak az üldözésben vagy egészen elmaradjanak. És valóban megszállotta a magyar harcosokat a kapzsiság ördöge és feledvén az ellenséget, mind a kincsekhez kapdostak. Akkor szent László király látván, hogy az ellenség eme fortélya árán megmenekedik s a rab magyarokat mind magával hurcolja, Istenhez fohászkodott, hogy oltsa el a kapzsiságot vitézei szívében. És íme, mind az arany, ezüst marhák nyomban kavicsokká változtak. Eme lapos kis kerek kavicsok pedig mind mai napiglan Szent László pénzének neveztetnek.”

Csurgókút

Csurgókút

Magyarpolánytól Farkasgyepű irányába indulva csodálatos erdei utakon juthatunk el a mintegy 5 km-re levő kirándulóhelyre.  A terület a XX. század közepéig a Veszprémi Püspökség erdejéhez tartozott, majd a Farkasgyepűi Erdészet viselte gondját, 1995-től magánerdő területen helyezkedik el. Ez sajnos meglátszik a terület elhanyagolt állapotán.

A hajdan még nagyobb vízhozamú, mésztufa sziklákból előbukkanó vízesés helyén ma néhány vízsugár esik lefelé pár méteren. Sajnos a szélsőségesen száraz években arra is volt példa, hogy kiszáradt.  A szép környezet még az emberi létesítmények elhanyagolt állapota ellenére is varázslatos. A jó növekedésű környező elegyes kocsánytalan tölgyes cseres erdőállományok rejtik a forrást, melyet meg lehet délről, Kislőd felől is közelíteni a kéktúra útvonalon a Kereszt majoron át, és északról, Farkasgyepű felől is a Köves-patak völgyének elérése után.