Nemzetközi Művésztelep-Magyarpolány
Magyarpolány Önkormányzata a Veszprém Megyei Közgyűlés anyagi támogatásával 2003-ban létrehozta a Magyarpolányi Alkotóházat az addig már tájházként is működő műemlék épületegyüttesben. A régi funkciójú épületek mellett létrehoztak egy műhelyházat egy festő és egy grafikai műhellyel, a régi pajta felépítésével egy pajtagalériát, illetve kerámia és kovácsműhelyt.
Zwetschenflek(en)/ szilvás lepény
A Z
wetschkenfleck(en)/szilvás flekni igen egyedi erre a vidére jellemző hagyományos étel. A flekni kissé szabálytalan téglalapra hasonlító formájú termék.
Az elkészült Zwetschkenfleck a kemence magas hőfokától és az áttört burgonya egyenletlen eloszlásától foltosan barna és a kifolyt fahéjas szilva levétől oldala ropogósra sült, kissé égett.
Első svábbál megtartására Magyarpolányban a rendszerváltást követően került sor a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében, amelyen a városlődi zenekar (Waschludter Dorfmusikanten) játszott. Ezek a bálok általában a nemzetiségi napok keretében kerültek megrendezésre. A 2015-ös évtől kezdve a svábbál rendezése a farsangi időszakra esik….
Ezt az ételt kenyérrel egytálételként fogyasztották. Magyarpolányban a böjti hagyományokat nagyon betartják a mai napig, ami azt jelenti, hogy a húsvéti böjt hat–héttel húsvét előtt kezdődik Húshagyó kedden, és (másnap) Hamvazó szerdától húsvét vasárnapig tart.
Magyarpolányban a passiójátszás 1993-ban kezdődött húsvétkor, amikor a magyarországi „Barokk éve” rendezvénysorozatba Magyarpolány is bekapcsolódott.
A könnyű, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket kedvelték, így a család heti étrendjébe a kelt rétes is helyet kapott illetve kap ma is. A kelt rétesről írásos emlékek már 1899-ben említést tesznek, mint népi tésztaétel.
Keresztelés után a komaasszony és a bába megvendégelésekor, valamint, népi szokásnak megfelelően böjti napokon fogyasztották.
Magyarpolányi Német Nemzetiségi Óvoda és Bölcsőde
„Belőled még minden lehet”- jelenti a senki másra át nem hárítható felelősségünket azért, hogy minden egyes gyermeket lehetőségeihez és képességeihez mérten, maximálisan fejlesszünk és neveljünk.
Óvodai és bölcsődei nevelésünk elképzelhetetlen a családias, szeretetteljes, meleg légkör nélkül, melyben kapcsolatunk a gyermekekkel nem egyike, hanem alapja és háttere pedagógiai munkánknak….
Magyarpolány (Németpolány)rövid néprajza
Magyarpolányi Római Katolikus Plébánia
A templommal átellenben a dombon, szabad környezetben emelkedő, XVIII. századi, barokk plébániaépület áll.
Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Magyarpolányban 1761 óta van iskola, oktatás.
Iskolánk mottója Szent Györgyi Albert jól ismert gondolata:
„ Az iskola dolga, hogy megtanítsa nekünk , hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”
A fonás és a szövés az emberiség egyik legősibb mestersége, a történelem előtti időkbe nyúlik vissza.
Az elkészült Semmelkreen, apró zsemlekockákból álló a paprikától piros színű, kellemes fokhagymás illatú és ízű étel.
Magyarpolányban az utak mentén és a temetőben 12 kereszttel találkozhatunk. Ezeket Isten dicsőségére, vagy valamely családtag emlékére állíttatták az itt élő katolikus családok.
Magyarpolányban ma is előszeretettel készítik a színes kuglófot/piros kalács t és fogyasztják főként azoknál a házaknál ahol ma is betartják a régi étkezési szokásokat.
A Piros kalács elkészítéséhez az alábbi nyersanyagok szükségesek…..
Karácsonykor; szenteste színes kuglóffal fogyasztották.
A sváb kulturális hagyományok, szellemi kulturális kincsek megőrzésének, méltó folytatásának támogatása, valamint a nemzetiségi közösség egészét, vagy jelentős részét érintő, a nyelvi és kulturális identitás szempontjából meghatározó, kulturális program községünkben a nemzetiségi nap. Ez a rendezvény több mint 30 éves múltra tekint vissza.
Pfingstniegel
l
Magyarpolányban mint a térség német falvaiban egy olyan szokásnak az emléke őrződött meg, amely a tsz-ek megszervezését követően elhalt. Ez a szokás az európai népek termékenység- és esővarázsló szokásaival megegyező vagy rokon, kereszténység előtti szokáselemeket is nagy számban magába olvasztott. A szokás lényege az volt, hogy mindazokra, akik pünkösd napján utolsónak hajtották ki a legelőre állataikat, későn ébredtek fel vagy későn keltek és a falufeljárók ágyban találták őket, tehát valamennyiüknek serénysége, frissessége megkérdőjelezhető volt, valamilyen megszégyenítő büntetést róttak ki. A szokást falunként más-más névvel illették ugyan, de tartalmilag ezek az elnevezések megegyeztek.
Legtovább és leggazdagabb formában Magyarpolányban élt a szokás „Pfingstniegel” néven (pünkösdi bohóc). Szereplői 10-15 esztendős legénykék voltak, akik marhákat őriztek. Aki közülük utolsónak ért ki Pünkösdkor a legelőre, azt zöld nyírfagallyakba burkolták, fejére, derekára, lábaira bíborheréből és margarétából koszorút tettek, derekára még kolompokat kötöztek, kezébe botot adtak, majd 2-3 társa így vezette végig a falun, miközben a gyerekek csúfolták (Pfingstniegel, Pfingstniegel, tradi um!),ő pedig táncolva haladt előre. Előfordult, hogy igyekeztek vízzel leönteni, lökdöstek, rángatták. Védelmet csupán kísérői jelentettek számára. Minden legelőnek volt egy „Pfingstniegele”, aki a falun végigmenve,egyik társuknál a pajtában megszabadult a lombruhától, amit a XX. sz. elején még igyekeztek megszerezni és a földekre kivinni. Aki Magyarpolányban elsőként érkezett ki a legelőre, azt is büntették. Az utóbb jövők megverték, mondva:
„Der erster kriegt halt den Trieb Der letzte wird der Pfingstniegel.